…-- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz – mondta nekik. -- Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti nem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz – meg százezer. De én barátommá tettem és most már egyetlen az egész világon. Írtam ezt az idézetet valaha egy lapra, hogy remegő kézzel nyújtsam át annak, akit a barátomnak hittem. A napok elteltével azonban a kártyát por lepte el az egyre csak sokasodó kacatok között a polcon, mígnem egy napon az általános iskolás diákok papírgyűjtő konténerébe került. A sorok közé font mondanivalót, talán ők már nem is értenék, merthogy a barátság fogalma számukra már mást jelent, mint egykoron. Interneten és esemesben folyik az eszmecsere, on-lineon, beszélgető szobákban vitatják meg az emberek a szaftos témákat. Már csak a múlt kincstárában lapul magányosan a levélpapír, a tintás toll és a grafitceruza. Manapság nem divat már papírfecnit a kedvesünk zsebébe rejteni, vagy illatos papírra szerelmes írást pingálni. Megváltozott a barátság fogalma, amelyet már nem a rokonszenv vagy a közös hobbi, hanem az érdek köt össze. Barátok vagyunk a munkahelyi főnökeinkkel, igyekszünk megnyerni az iskolaigazgató bizalmát, és az sem árt, ha a fogorvosi rendelőben is ismerjük a nővérkét, aki minden bizonnyal a folyosón kígyózó sor végéről szólít majd be bennünket, hogy az unalmas várakozást elkerüljük. A jó viszony a helyes személlyel mindig jól jön, hogy aztán majd a megfelelő helyen a megfelelő emberrel „véletlenül” találkozzunk. Az emberek azonban jönnek-mennek eme rohamosan pörgő bolygó forgatagában, a munkahelyi posztok is napirenden változnak, és mi meg újra meg újra futhatunk az új kapcsolatok után. Elanyagiasodtunk, nyereséghajhászokká váltunk, és mindenben a pénzt látjuk, hiszen ha pénzünk van, minden zsírozottabban működik -- még a boldogságunk is. Mert ha nem dolgozzuk halálra magunkat, nincs stressz, csak móka és kacagás, kirándulások és gyertyafényes vacsorák, márkás cuccok és ráncfelvarrás. Szemet gyönyörködtető autóval, csecsebecse házzal mindenhol tekintélyt nyerhetünk. De vajon az anyagi úton kell haladnunk? Talán nem fontosabb, hogy barátok vegyenek körül, akiknek fontosak vagyunk, hogy megdicsérjék munkahelyi eredményeinket, hogy sikeresen levizsgázzunk, vagy azzal foglalkozzunk az életben, amit szeretünk? Régen, ha két barát találkozott, arról fecserésztek, boldogok-e, jó volt-e a termés és nőnek-e már a gyerekek. A barátok találkozása manapság egymás anyagi helyzetének felmérésével kezdődik (márkás óra, ékszerek, legújabb divatos ruhadarabok), aztán elsírják egymásnak a csalódásaikat, majd arról beszélnek, milyen az anyagi hozam, mennyi pénzre tettek szert és miért nem kaptak fizetésemelést, majd a gyerekekre terelődik a szó: az egyik ügyvédnek tanul, a másik pedig közgazdászként fogja gyarapítani a családi vagyont. Rohanó világunkban elfeledkezünk arról, hogy mennyi igazi barátság szűnik meg életünkben. Elfeledkezünk régi, gyermek- és ifjúkori barátainkról. Pedig mindig van lehetőség arra, hogy megkeressük azt a régi barátot, akivel korábban oly sok időt töltöttünk el. Mi ehelyett kiabálva veszekszünk egymással, majd kisírjuk és kinevetjük magunkat, barátokat ölelünk át és taszítunk el magunktól, hogy másnap újakat keressünk nap, mint nap elfeledkezve arról, ami a legfontosabb. „-- Isten veled -- mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. – Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. – Az idő, amit a rózsámra vesztegettem…-- ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”