A barátság létrehozója az önkéntesség
A testvéri kapcsolat nem választás kérdése, a testvér van. Senki nem kérdezte meg tőlünk, hogy akarunk-e egy öcsikét, vagy nővérkét. Ezzel szemben a barátot választja az ember. A barátság csak úgy jöhet létre két ember között, hogyha mindkét fél akarja azt. Éppen ezért, sok esetben erősebb kötelék tud lenni, mint a rokoni szál. A barát - mivel önként van a kapcsolatban - alkalmasint hűségesebb, ragaszkodóbb lehet, mint akár egy testvér. Tekintettel arra, hogy a barátság az önkéntesség alapján működik, többnyire nem kérik egymás segítségét, hanem önként ajánlják fel azt. Az igazi barát látja a másik szükségét, látja, ha valami nincs rendben, és azon van, hogy mielőbb segíthessen a barátjának. Az igaz barát, kezdeményező és nem várja meg, amíg kérnek tőle, magától cselekszik. Ezt láthatjuk egy másik mondásban is: "Az igaz barát a bajban ismerszik meg." Az igazi barátra ez jellemző: mindig szeret, és ha baj van, elsőnek érkezik, hogy segítsen. Nagyon kevés az a barátság, amire ráfoghatnánk, hogy igaz barátság. Sajnos ez a fogalom is - akár csak a szeretet - az idők folyamán megkopott, veszített az értékéből, degradálódott. Manapság, nagyon könnyen dobálóznak ezzel a megtisztelő jelzővel. Főleg a fiatalok körében gyakori, hogy egy-két napos ismeretség után barátoknak nevezik egymást. Persze mit várhatunk tőlük, ha azt látják a filmeken, és a környezetükben is, hogy egy-két órás ismeretség után, párok képesek egymással akár ágyba is bújni. Ehhez képest nem nagy ügy, ha valaki az első találkozás után a barátjának nevezi a másikat. A barátság egy olyan kapcsolat, melyben megmutatkozik az ember semmilyen más teremtménnyel össze nem hasonlítható egyedisége - a személyessége, és különleges helye a teremtésben. Olyan mély kapcsolat, amire csak az ember képes, ezért ilyen kapcsolata az emberen kívül, más élőlénynek nincs, és nem is lehet. Nagyon kevés olyan kapcsolati forma létezik, amiről annyit írtak volna, mint a barátságról. Talán a szerelem az, ami vetekszik - mint örök írói téma - a barátsággal. Homérosztól, Shakespeare-ig sokan és sokféle módon írtak eme embert-gazdagító kapcsoltról. Talán az egyik legfantasztikusabb barátság - amit publikáltak - Dávid és Jonathán között volt. Arról a Dávidról van szó, aki legyőzte Góliátot, és Izrael királyaként halt meg. Sokan vélekednek akképpen, hogy Hamlet és Horatio barátsága lehetne mintája ennek a kapcsolati formának. Ha megengedi, én mégis Dávid és Jonathán barátságára szavaznék. Ez egy igazi barátság volt. Az ő szoros kapcsolatuk, az egymás iránti tiszta őszinte szeretetük, példája annak, hogy milyennek kéne lenni egy igaz barátságnak. A barátságukat bemutató írásból tudhatjuk, hogy Jonathán és Dávid úgy szerették egymást, hogy összeforrt a lelkük.