Új bejegyzés Frissítés

2010.05.11. 16:35 jutka1956

Egy őszi hideg szeles késődélután, Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán. Magányos volt, s hideg szíve, Senkit sem szeretett, senki sem szerette. Kigyúltak már azt utcai fények, S erősebben fújtak a fagyos szelek. Fejét lehajtva, kabátját összehúzta, Lépteit jobban megszaporázta. . Kopott vaskapujához érve, Zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővette, ám leejtette, Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye. S akkor, a kerítése tövében előbújó kisvirágot észre vette. - mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan. A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan, - bácsi kérem, azt a virágot neked én ültettem. A férfi a vállát rándítva mondta - én ilyent nem kértem. Azzal bement a fűtetlen, hideg házába. Kopott kabátját hanyagul ledobva, Kályhájába tüzet rakva Kavargott benne a kislány mondata. - minek nekem virág? - mormogta. Éjszaka lett, nem jött álom a szemére, Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe, - virágot nekem? Nekem? Nekem ültette. Majd felkelt, konyhájából a nagykést magához vette, Kiment, s a kisvirágot óvatosan a földből kivette, A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak, Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak. Kislány szelíden szólt, s rámosolygott. - látom bácsi, bevitted a virágot. Be - válaszolta, majd elballagott. Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül, Várja a kisvirág, mely az ablakában ül. A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott, A férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette. Hanem egy nagytábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva, Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába. Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett, Idős néni jött elébe - jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok, - a kislány beteg lett, kórházba van - mondta a nénike - a nagymamája vagyok. . A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett. -Hová- hová - szólt egy nővér - egy kislányt keresek ma beteg lett - - ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett. Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból. Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából, Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból. Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta, - köszönöm - összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta.   Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra - köszönöm - csak ezt az egy szót mormolta. Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kisvirágját magához vette, A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette. - Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam, Látod? Most ezt visszaadtam, Már tudom, megtanultam, Mi az, hogy szeretni, Hogy néha meg kell állni, Másokkal is törődni! Nyerje meg a Côte d’Or intenzív ízélményeivel a brüsszeli hétv

[1-1]