A barátság létrehozója az önkéntesség

A barátot választja az ember. A barátság csak úgy jöhet létre két ember között, hogyha mindkét fél akarja azt. Éppen ezért, sok esetben erősebb kötelék tud lenni, mint a rokoni szál. A barát - mivel önként van a kapcsolatban - alkalmasint hűségesebb, ragaszkodóbb lehet, mint akár egy testvér. Az igazi barát látja a másik szükségét, látja, ha valami nincs rendben, és azon van, hogy mielőbb segíthessen a barátjának. Az igaz barát, kezdeményező és nem várja meg, amíg kérnek tőle, magától cselekszik.

"Az igaz barát a bajban ismerszik meg."

Emberi kapcsolatok színes halmaza:

1. Kényelmi barátok. Ezek az olyan szomszédok vagy munkatársak, akiknek az élete rutinszerűen találkozik a miénkkel. Velük általában kis szívességeket teszünk egymásnak, mivel épp kéznél vannak: átmegyünk, kölcsönkérjük a sajtreszelőt, öntözik a virágainkat, amíg nyaralunk. Ha nagyon jóban vagyunk, esetleg a macskánkra is vigyáznak addig. A kényelmi barátokhoz sosem kerülünk túl közel: soha nem mondunk el túl sokat magunkról. Beszélünk a problémáinkról, de megőrizzük a publikus arcunkat.

2. Közös érdeklődésre épülő barátságok. Azért jövünk össze velük, hogy együtt focizzunk/ teniszezzünk/ kosarazzunk, vagy egy polgári körbe járunk, vagy ugyanazokat a könyveket olvassuk. Ezekkel a barátainkkal elég rendszeresen együtt lehetünk anélkül, hogy a kapcsolatunk intimmé válna. Ez inkább együttes cselekvés, mint együttlét.

3. Barátok a múltból. Ha szerencsések vagyunk, akkor olyan barátaink is vannak, akik régről ismernek: láttak még akkor, amikor nem sikeres grafikusok voltunk, hanem szerencsétlen, szociális fóbiás tinédzserek. Az évek során útjaink sokszor szétválnak, de mindig részét képezzük egymás múltjának: jó olyasvalakivel beszélgetni, aki tudja, hogy néztünk ki a fogszabályozás előtt.

4. Barátok az élet keresztútjairól. A régi barátokhoz hasonlóan a keresztúti barátok is azért fontosak, mert életünk döntő eseményeikor voltak jelen. Egy koleszban laktunk, együtt kezdtünk dolgozni a cégnél, stb.
A keresztúti és a régi barátokkal való kapcsolat elég erős ahhoz, hogy gyakori találkozások nélkül is kiállja az idő próbáját.

5. Más nemzedékhez tartozó barátok. A generációk között szövődő kapcsolatok ritkák, de sokat nyerhetünk belőlük. A fiatalabb feldobja az idősebbet, az idősebb végre valakivel megoszthatja bölcs élettapasztalatait, és nekiadhatja újra divatba jött ruháit. Idősebb családtagjainktól általában nehezebben fogadunk el tanácsot, mint idősebb barátainktól.

6. Közeli barátok. Velük fizikailag és lelkileg is mély kapcsolatot tartunk fenn, legyen az emailben, levélben vagy skype-on. Nem, fizikai alatt azt értem, hogy nem csak gyakran gondolunk rájuk, hanem ténylegesen találkozunk (vagy legalábbis kommunikálunk) is velük. Általában nem ugyanannyira őszintén tárjuk fel magunkat minden közeli barátnak, vagy egyiknek más oldalunkat mutatjuk, mint a másiknak, de a lényeg, hogy ők ismerik hibáinkat és gyengeségeinket. Ők sose fognak tökéletesnek látni (meg mi sem őket, hehe), és jó érzés, hogy nem is kell erre törekednünk.

Barátság a jelenben:
Az igazi barátra ez jellemző: mindig szeret, és ha baj van, elsőnek érkezik, hogy segítsen. Nagyon kevés az a barátság, amire ráfoghatnánk, hogy igaz barátság. Sajnos ez a fogalom is - akár csak a szeretet - az idők folyamán megkopott, veszített az értékéből, degradálódott. Manapság, nagyon könnyen dobálóznak ezzel a megtisztelő jelzővel. Főleg a fiatalok körében gyakori, hogy egy-két napos ismeretség után barátoknak nevezik egymást. Persze mit várhatunk tőlük, ha azt látják a filmeken, és a környezetükben is, hogy egy-két órás ismeretség után, párok képesek egymással akár ágyba is bújni. Ehhez képest nem nagy ügy, ha valaki az első találkozás után a barátjának nevezi a másikat.

Barátság a múltban:
Talán az egyik legfantasztikusabb barátság - amit publikáltak - Dávid és Jonathán között volt. Arról a Dávidról van szó, aki legyőzte Góliátot, és Izrael királyaként halt meg. Ez egy igazi barátság volt. Az ő szoros kapcsolatuk, az egymás iránti tiszta őszinte szeretetük, példája annak, hogy milyennek kéne lenni egy igaz barátságnak. A barátságukat bemutató írásból tudhatjuk, hogy Jonathán és Dávid úgy szerették egymást, hogy összeforrt a lelkük. A feltételnélküli szeretet képes arra, hogy két személyt igaz baráttá, egy lélekké fonjon össze. Jonatán és Dávid barátságának nagy erőpróbája volt az, hogy Saul, az akkori király - aki Jonathán apja volt - üldözte, és meg akarta ölni Dávidot. A barátságuk kiállta ezt a próbát is. Jonathán bátorította és bíztatta barátját. Nem azt mondta neki: "Ó Te szegény kis Dávidka, az a csúnya apu kikerget a világból, pedig olyan jókat homokoztunk együtt." Jonatán azt tette, amit egy igaz barát tesz: a bizalmát és hitét erősítette Dávidnak. Mitől válik testvérré a barát, nyomorúság idején? Attól hogy sajnálkozik a barátján és önmagán? Ha a barátjában azt erősíti, hogy mennyire szerencsétlen egy alak, hogy ebbe a helyzetbe került? Vagy attól, hogy vigasztalást és bátorítást ad neki, és ha azt erősíti a barátjában, hogy nincs az a nehéz helyzet, amiben ne számíthatna rá, és ne lenne ott vele? Igen, attól válik testvérré a barát, ha azt tudja adni, amire a másiknak az adott helyzetben a legnagyobb szüksége van.

Tehát a barátságot nem korlátozza idő vagy tér. A barátság a szívben dől el, a szív szándékán múlik és nem azon, hogy minden nap együtt töltjük az időnket. Lehet, hogy évente egyszer tudunk csak találkozni, lehet, hogy több ezer kilométer választ el minket, de a szívükben megvan az a hely egymásnak, amit más nem tölthet be. A barátság a legegyedibb kapcsolat, ami két személy között létezhet. Minden más kapcsolattal ellentétben, a barátságnak nincs alá, vagy fölérendeltje. Ez egy olyan kapcsolat, ahol a résztvevők egyenlő szinten vannak.

“Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.”